Vasárnap Reggeli Fotográfus

Főtt zöldség

Hála Balajti kollegának, folytatjuk Mike Johnston írásainak fordításait, rögtön egy friss és ropogós szösszenettel, ami a címe ellenére nem a főzésről vagy az egészséges életmódról szól...

Filozófiámat a képfeldolgozást és a nyomtatást illetően egy tömör  és megnyerően laza névvel lehet összefoglalni: "főtt zöldség". A metaforáért David Mayernek tartozom köszönettel, aki úgy egy évvel ezelőtt írta ezt le a The Online Photographer egyik kommentjében (úgy mellékesen saját anyukájára is tett enyhén rágalmazó utalásokat ezzel kapcsolatban). Amikor zöldségköretet készítesz, akkor addig kell főznöd a zöldséget, amíg pont jó lesz, de még ne főjjön szét. Úgy gondolom ugyanezt elmondhatjuk a képfeldologozás nagyjából bármelyik részfolyamatáról is.   tovább »

SMP Archív: Hírösszefoglaló 2011-ből

A fotózás technikai és esztétikai kérdéseit boncolgató cikkei mellett, Mike gyakran nyúl a szatíra eszközéhez, hogy egy-egy aktuális trendet kifigurázzon, vagy hogy egyszerűen csak szórakoztasson. Ez az SMP cikk, 2001-ben íródott, de a benne foglaltak ugyanolyan mulatságosak ma 2008-ban is, mint akkor. Néhány jóslat pedig szatíra ide, szatíra oda, beigazolódni látszik...

   tovább »

SMP Archív: Azt mondod, felcsapnál profinak?

Könnyű nekünk amatőröknek, csak magunknak fényképezünk. Ha meg akarunk, végezhetünk „profi" munkát. A magukat „profi"-nak nevező fotósok 75%-a valójában nem az - csak olyan emberek, akik hébe-hóba pénzt kapnak a munkájukért. Ez nem teszi őket profivá. Az én definícióm szerint profi az, aki teljes munkaidőben fotózással foglalkozik és keresetének 80%-a képeinek eladásából származik. Mi amatőrök dolgozhatunk saját magunknak is, találhatunk saját témákat saját érdeklődésünk szerint. És természetesen mindent lefényképezhetünk. Portrét, családi képet, épületet, csendéletet, tájképet, bármit.  tovább »

SMP Archív: Az Apáca keze (és egyéb gondolatok az ízlésről)

Van egy kérdés, amivel a kritikusok, fotós újságírók, tanárok, professzorok és a fotósok maguk is rendszeresen szembesülnek. A kérdés nyersebben megfogalmazva: „Mi a francért tetszik neked az a kép?"  Erre a kérdésre természetesen nincs, egyetlen mindent eldőntően helyes, válasz. Még szerencse, így a kérdést több oldalról is megközelíthetjük. Legfontosabb azonban, hogy nincs király sem új ruha. Azt akarom ezzel mondani, hogy nem vagyok birtokában semmilyen titkos Erőnek vagy misztikus tudásnak, ami felhatalmazna, hogy megmondjam mi a jó és mi nem. Amikor azt mondom, hogy tetszik valami, akkor csak annyit értek alatta, hogy nekem tetszik. Nem erőltetem, hogy neked is tetsszen, sem nem mondom, hogy ha többet tudnál, akkor tetszene, vagy korlátolt vagy mert nem tetszik. Legyen csak meg mindenkinek a saját ízlése.
 tovább »

SMP Archív : A fejlődés útja - A meghatározó egy mondat

Bárki megtehet bármit, amihez csak kedve van. Mindannyiunknak megvannak a maga kis bogarai és gyarlóságai. Szeretsz bohóckodni az előhívógéppel? Hajrá! Késztetést érzel arra, hogy segíts a színes virágokat ábrázoló fényképek terén tapasztalható világméretű ínségen? Nyomás, csináld! Szeretnél mindenféle adatbázisokat készíteni a mélységélesség táblázatokból, vagy a 70-es években gyártott használt objektívek eladási adataiból? Nagyszerű! Úgy érzed, magadat női divatfotósnak kiadva tudnád legegyszerűbben rábírni a nőket, hogy dobják le a ruhájukat neked? Nekem nyolc. Úgy gondolod, életed nem lehet teljes addig, amíg annyi pénzt nem feccölsz a felszerelésedbe, amennyit egy normális ember élete során magánnyugdíj számláján összegyűjt? A te pénzed. Csak lógsz a neten, és végtelen mennyiségben, rosszindulatú, metsző kommentekkel feketítesz be mindenkit, akiről úgy gondolod, nálad gyengébb gépe van? Tedd azt!  tovább »

Tartalom átvétel
 

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.